0413

Paulának igaza volt az első héten; tényleg egy hónap után nyílik ki igazán az ember csipája az itteni dolgokhoz. Első látogatóm, Oli, ma hagyja el a várost, 4 napot töltött itt. Bemutattam az erasmusos társaságnak, a helyi kocsmáknak, múzeumoknak, a francia nyelvnek, a pain au chocolat-nak.

Voltunk az Európa Tanács épületében is.

Európa. Már másképp gondolok az egészre, mint az elején. Ahogy James mondta, ebben a helyzetben "we are all equal". Arra jutottam, hogy leginkább a személyiség különböztet meg minket. Persze, a magyarok kocsmakultúrája más, mint mondjuk az angoloké vagy a franciáké. De többnyire olvastuk ugyanazokat a könyveket, láttuk a filmeket, és nagyjából ugyanazokon a tömegtermékeken nőttünk fel. Mitől tud valaki jobban beépülni egy társaságba, és mitől válik kívülállóvá? Miért beszélgetek inkább X-szel, mint Y-nal. Ugyanazért, amiért otthon. Nem számít, milyen nemzetiségű. Ha valaki kedves, nyitott, és vannak közös témáink, akkor jól kijövünk. Kezdenek lassan barátságok is szövődni. Lelkizni angolul is lehet...

Íme egy példa, a gondolkodásról; James szerint, ha valaki skótok között érzi jól magát, tud asszimilálódni, és ott tudja elképzelni az életét, akkor az skót. Az emberek, akik Franciaország területén belül élnek, akkor franciának vallják magukat. Persze aztán jól eldumáltunk vasárnap este a skót kocsmárossal, hogy mi a különbség az elzásziak és a franciák között. A válasza a következő volt. Aki igazán franciának számít, az Párizsból és annak környékéről jött. A többi; elzászi, brretagne-i, normandiai, stb... Hmm.

egy hónap után

Az előre megjósolt erasmus-félév reakciók óramű pontossággal működnek. Első hónap: beilleszkedési fázis. Sorrendben; agyréém, hol vagyok, kik ezek, mik ezek? Haza akarok menni! Vagy mégsem? Nem is olyan rossz. Na. Milyen jófejek. Nahát!

Végre újra a normális kerékvágás, akárcsak otthon. Csak új élményekkel. Érzem, töltődnek az elemeim! Kezdek átváltozni egy szivaccsá, ami magába szívja a dolgokat maga körül.

A 3. hét volt a legrosszabb. Honvágy, nincskedvemsemmihez, ki vagyok én? Aztán, szép lassan, észrevétlenül, elkezdesz beszélni, levetkőzöd a gátlásaidat. Megszokod, hogy nem érted a nyelvet. Aztán elkezded kapizsgálni. Most itt tartok. Egy jaj-gyorsan-nyomtasd-ki-a-plakátodat-te-is-a-megnyitóra nap után. Töltöm az elememeimet. Végre.

kiállítós nap

szerda, szita, ebéd, kanapé

egy kis érzelmi töltet

A semmilyenséget elkerülendő, úgy gondoltam, bejegyzek ma mégegyet. AZ előző ugyanis túlságosan tényszerűre sikeredett.

Szóval. Hogy nem beszélek franciául, az nemjó. Nem azért nem jó, mert nagyon szép és hasznos lenne, hanem mert úgy érzem magam mint egy mozgássérült. Poppy ahhoz a vak rákhoz hasonlította a helyzetünket, akit egy hal kisérget a tengerfenéken. Igaz, művészeti iskoláról van szó, tehát elég, ha a rajzainkkal kifejezünk valamit. De.

Az első három héten egy-két emberen kívül az Erasmusos csoportban kb senki nem nagyon haladt semmit; már ami az iskolai feladatokat illeti. Óh. De helyette volt honvágyas hét, "ismerjük meg egymást, meg kell ismernünk egymást hogy jobb legyen itt" hét, meg Kehl-be kibringázunk nap.

Szóval, amúgy érdekes nyelv a francia. Lányok szájából kifejezetten, amikor fiúk beszélik, az már furább. Kivéve a tipó-tanárt, aki nagyon szépen artikulál; és érdekes módon az ő mondatait majdnem mind értem... Vagy legalábbis kibogozgatom valahogy.

Párizsban is voltam már egyébként, egy napot, Mátéval, aki itt dolgozik, á Beauvois, jó volt. Párizs nyüzsgébb, mint Strasbourg, naná hogy. Meg drágább is, sokkal drágább. Szóval párizsinak lenni drága dolog.

Strasbourginak se olcsó, mondjuk.

És például azt sem értem, Kehlben miért olcsóbb a vonatjegy.

samedi

Sétálgatós, vásárolgatós szombat délelőtt Strasbourgban.. A hírek; a banda összeállt, hogy ki-kivel mozog. A honvágy most épp elviselhető stádiumban van, talán azért is, mert tudom, hogy pár hét múlva hazalátogatok. Az emberek még mindig kedvesek. A suli még mindig klassz. Az Erasmusos félévben az a legjobb, hogy azt csinálhatod amit szeretnél.. Szóval úgy döntöttem elmélyülök a szitanyomtatásban. Az időjárás egyre jobb.

A város este tele van fiatalokkal az utcán, a hangulata nagyon kellemes. A sör drága, úgyhogy az esti kimenőket csütörtök-péntekre korlátozzuk.

Lily, Matthieu és Varina Lasagne-ebédet készítettek, isteni finom volt. A lasagne hagyma nélkül, cukkinivel és ruccolával sült, marhahúsból, sok paradicsommal. Végre van biciklim; amely legalább annyira alapvető cucc itt, mint egy pohár víz. Mindenki azzal közlekedik, a minősége senkit sem érdekel, mert lopják a járgányokat rendesen..

météor!

Annával, a cseh lánnyal, aki a prágai suliból érkezett.

péntek, typo, művészellátó

Péntek van. Poppyval töltöttem a nap nagy részét, és egyéb programokat is terveztünk a hétvégére. Sokkal jobb a kedvem, hogy találtam valakit, akivel megoszthatom az élményeimet-élőben. Ma este sörözünk a többi erasmusossal. Tavaszodik.

mardi gras

Szóval ma húshagyókedd van. Az ablak alatt visítoznak a mardi gras-oló kölkök. Én ezt azzal ünnepeltem, hogy ma sem ettem húst. Na nem baj. Jó lesz a saláta is. Délelőtt voltam vonatjegyárfolyamokat csekkolni a pályaudvaron. Szép emlékek.. ..de messze van Barcelona! Viszont végre újra megtelt a lakás Matthieuvel és Lilyvel. Tegnap egész nap egyedül voltam. Nem tett jót az egészségemnek. Úgy érzem magam mint egy kenguru az erszényben. Sötétben tapogatózom. Minden olyan fura.

hmm hmmm

Sparks by jesse woods

Vasárnapi hangulat. Délelőtt kis séta, délután kis kávézás a téren a többiekkel. Kicsit hiányzik Budapest. De holnap ügyes leszek, és felfedezem a bolhapiacot.

Ebéd a tornácon

Lilyék ma finom ebédet készítettek. Saláta kecskesajttal és tojással. A tornácon ettük meg, mert elég jó idő volt. Matthieu barátnője is velünk tartott, Varina, aki szintén a suliba jár. Bohóckodás és röhögcsélés már megint. Hol a komolyság emberek? Biztos Párizsban maradt. Ha-ha.

Lily

Lily és a videós tanár. És Lily pont olyan jófej, mint amilyennek látszik (vagy még jobb).

egy esténk otthon

Jean Marie et Guillaume. Jean Marie színésznek tanul, Guillaume hárfázik.

école (ESADS)

belga sör

Úgy volt, hogy itthon töltjük az estét, de aztán 11-kor mégis úgy döntöttünk, hogy leugrunk a bar-ba pár ismerőssel. A hangulat kellemes volt, a helyet leginkább a Jelenhez tudnám hasnonlítani a budapesti kocsmák közül. Egy-két tanár is feltűnt a helyen; a fiatalabbak közül, éppen ünnepeltek valamit, amit kisztrájkoltak maguknak. A kép bal oldalán Jean-Marie látható, a jobb oldalán pedig, a nem-emlékszem-a-nevére-de-nagyon-jó-fej lány.

Az első Strasbourgi esti kiruccanásról csak annyit, hogy a hely nagyon vidám. Mindenki kedves és bolondoznak egyfolytában. A fogvacogtató hideg ellenére is bicikliznek, közben visítoznak és nevetnek. Pont nekem való hely erre a kis időre!

Jeudi

Mégis túléltem az első óráimat mai nap folyamán. Éljen.

A szakvezetőm úgy néz ki, mint Stanley Tucci. Az iskolában mindenki kedves. A diákok segítőkészek. Az első szembetűnő különbség a dolgozni akarás, a koncentrált munka. A félév első órája volt, de a diákok fele hozott mutogatnivalót. És aki hozott, az elég klassz minőségűt, szóval a léc elég magasan van.

Az első pár nap az iskolában az emberek között olyan, mintha egy aranyhal lennék a zacskóban, akit még nem bontottak ki. Nagyon furcsán ijesztő az érzés. Amikor a többiek franciául beszélnek, én pedig próbálom megérteni őket, állandóan az az érzésem, hogy eltorzul a fejem; nevetségesen tágak a pupilláim, és totál hibbant pofát vágok. Nem tudom, kívülről milyen, de sokan maguktól odajönnek segítséget nyújtani, az asztal túloldaláról anyai pillantásokat lövellnek felém(azt a 'nyugi minden rendben lesz' fajtájút). ..

super marché!

Nagy nehezen elindultam első bevásárló sétámra, a Palace Kléber-re, ahogyan Lily tanácsolta. Simple Marché - ez a bolt neve. Kerengtem jó 20 percet a téren (elég nagy), mire rájöttem, hogy nem pontosan a téren van (a nélkülözhetetlen wifi segítségével; ég áldja a jó öreg Google Maps-t).. Persze térkép után már célirányosan meg is találtam (csak egyszer mentem el mellette).

Sok zöldségre, gyülömlcsre volt szükségem, hogy a környezetváltás-stressz okozta kórságomból felépüljek. Első pult a húsos volt. Körülbelül 1,85-től már lehet frisset kapni, csomagolva. Talán marhahús volt, körülbelül 10 deka. Nem sok, de gusztán nézett ki. Kábé duplaannyiba kerül, mint nálunk. No, de mindegy, a húsok most nem érdekeltek különösebben, így menjünk egy pulttal arrébb. Sajt- és tejtermékek. Mekka. Annyi van, hogy egy fél délutánt lehetne eltölteni a válogatással. Mivel nem nagyon akartam most szórakozni, kiválasztottam egy Goudát, körülbelül 15-20dekásat, 2 Euróért(kimért sajt, az ára nálunk is ennyi, vagy drágább). Aztán hajtottam tovább. Zöldségek, gyümölcsök. Óriási választék (és nem egy óriás hipermarketről beszélünk).. 5 féle saláta, rengeteg féle uborka, hagyma, citrusfélék, bio, nem bio, őrület. Szedtem magamnak egy kosárka clementinát(azt hiszem fél kiló volt 1,45E), egy uborkát (0,85E), fokhagymát - ez bio volt és ezért 1,90E volt az ára, egy fél kilós epres kosárkát (1,50E), fél kiló citromot (0,85E), egy kaliforniai paprikát, szépet, 0,90E-ért, és egy jégsalátát 1E-ért (ez pl. olcsóbb mint nálunk).. Szinte az összes zöldség és gyümölcs Spanyolországból származik.

A többi pult nem annyira érdekes, persze óriási választék volt mindenből. A felsoroltak mellett vettem még egy nagy adag vajat, herbateát, csomag olivát(super olcsó), csomag farfalle tésztát, 2 instant levest, tonhalkonzervet meg dijonit, 100%-os narancslevet, egy csomag gyógynövényes cukrot. A számla végösszege 25 euró volt, ami átszámítva 6800 Forint.

Plusz sztori: a téren nem mertem még megkérdezni, hol van a Supermarché, de a boltban meg kellett érdeklődnöm, hogy az uborka darabra van-e vagy kilóra; egy 40 körüli pasas állt a legközelebb, nagyon kedves volt, bár én franciául szólítottam meg, de ő angolul felelt. Mindenesetre megértette, amit mondtam, és nagyon kedves volt.

a lakás, belülröl, kilátás az emeletröl

képek a városról

Mélyen tisztelt publikum!Csak egy kattintás, és máris nagyban látható!

il agneau et il lapin

baguette machete

frigo

Matthieu megoldása a hűtő polcainak pótlására, két sörösüveggel kitámasztott fémpolcocska. Epic.

premiere

A nappali ablaka, nyuszis lámpával. lakás tele van mókás tárgyakkal. A szemben lévő ház ablaka körülbelül három méterre van. A hálószobámból szemben egy kárpitosműhely látszik. Szép fagerendák vannak mindenütt, és cserepes tetők. Allattunk kocsma, körben mindenhol sétálóutcák. Vasárnap délelőtt van, nyugi és csönd a városban. Meg kell tanulnom franciául.

már csak öt

Öt nap az indulásig. Utolsó simítások. Pakolás fejben, aztán pakolás élőben. Hullámokban tör rám a félelem, aztán hirtelen elmúlik. Hogy mivel lehet enyhíteni? Tennivalókkal. Na igen. Be kellett volna járni, arra a fél hónapra is. Mostmár tudom. Az ember a legjobban a semmittevésbe és a várakozásba tud belefáradni. C'est la vie.

tempus fugis

12 nap az utazásig. Mit tapasztalok itthon? Elkezdődött a félév, mindenki teszi a dolgát, én meg csak malmozok, illetve rohangálok elintézni ezt meg azt. Fölöslegesnek érzem magam, mert tulajdonképpen tényleg nincsen más dolgom, mint a várakozás. A barátok kedvesek, mindenki úgy szakít időt a találkozókra, ahogy tud. Hátra van még egy forgalmi vizsga, amit ugyebár nem most kellett volna megejteni, de így sikerült. Franciát egy hónapja tanulok, azóta, mióta tudom, hogy megkaptam az ösztöndíjat. Decemberben kellett volna kiderülnie, de valahol elkeveredtek az értesítők..

A városról csak jókat hallottam, az emberekről is, kivéve persze azt, hogy nem lesznek hajlandóak megszólalni, csakis az anyanyelvükön. Ettől félek is egy kicsit, mert a francia elég nehéz, pedig imádok új nyelveket tanulni.

Olyan fajta izgalom van bennem, mint egy kellemes nyaralás előtt, csak sokkal felfokozottabb. Szeretném is meg nem is. Szeretnék megismerni egy másik iskolát, felfrissülni és új élményekkel gazdagodni. Nem szeretném viszont itthagyni a megszokott, kellemes légkörömet.

Kicsit olyanok már ezek az utolsó hetek, mint a ragyogásban a pasas.. Hogy Leventét idézzem, Lőjék Márki! Kezdek sárkánygyíkká változni.