2011. március 31., csütörtök

egy hónap után

Az előre megjósolt erasmus-félév reakciók óramű pontossággal működnek. Első hónap: beilleszkedési fázis. Sorrendben; agyréém, hol vagyok, kik ezek, mik ezek? Haza akarok menni! Vagy mégsem? Nem is olyan rossz. Na. Milyen jófejek. Nahát!
Végre újra a normális kerékvágás, akárcsak otthon. Csak új élményekkel. Érzem, töltődnek az elemeim! Kezdek átváltozni egy szivaccsá, ami magába szívja a dolgokat maga körül.
A 3. hét volt a legrosszabb. Honvágy, nincskedvemsemmihez, ki vagyok én? Aztán, szép lassan, észrevétlenül, elkezdesz beszélni, levetkőzöd a gátlásaidat. Megszokod, hogy nem érted a nyelvet. Aztán elkezded kapizsgálni. Most itt tartok. Egy jaj-gyorsan-nyomtasd-ki-a-plakátodat-te-is-a-megnyitóra nap után. Töltöm az elememeimet. Végre.

kiállítós nap

2011. március 26., szombat

egy kis érzelmi töltet

A semmilyenséget elkerülendő, úgy gondoltam, bejegyzek ma mégegyet. AZ előző ugyanis túlságosan tényszerűre sikeredett.

Szóval. Hogy nem beszélek franciául, az nemjó. Nem azért nem jó, mert nagyon szép és hasznos lenne, hanem mert úgy érzem magam mint egy mozgássérült. Poppy ahhoz a vak rákhoz hasonlította a helyzetünket, akit egy hal kisérget a tengerfenéken. Igaz, művészeti iskoláról van szó, tehát elég, ha a rajzainkkal kifejezünk valamit. De.
Az első három héten egy-két emberen kívül az Erasmusos csoportban kb senki nem nagyon haladt semmit; már ami az iskolai feladatokat illeti. Óh. De helyette volt honvágyas hét, "ismerjük meg egymást, meg kell ismernünk egymást hogy jobb legyen itt" hét, meg Kehl-be kibringázunk nap.
Szóval, amúgy érdekes nyelv a francia. Lányok szájából kifejezetten, amikor fiúk beszélik, az már furább. Kivéve a tipó-tanárt, aki nagyon szépen artikulál; és érdekes módon az ő mondatait majdnem mind értem... Vagy legalábbis kibogozgatom valahogy.

Párizsban is voltam már egyébként, egy napot, Mátéval, aki itt dolgozik, á Beauvois, jó volt. Párizs nyüzsgébb, mint Strasbourg, naná hogy. Meg drágább is, sokkal drágább. Szóval párizsinak lenni drága dolog.

Strasbourginak se olcsó, mondjuk.

És például azt sem értem, Kehlben miért olcsóbb a vonatjegy.

samedi

Sétálgatós, vásárolgatós szombat délelőtt Strasbourgban.. A hírek; a banda összeállt, hogy ki-kivel mozog. A honvágy most épp elviselhető stádiumban van, talán azért is, mert tudom, hogy pár hét múlva hazalátogatok. Az emberek még mindig kedvesek. A suli még mindig klassz. Az Erasmusos félévben az a legjobb, hogy azt csinálhatod amit szeretnél.. Szóval úgy döntöttem elmélyülök a szitanyomtatásban. Az időjárás egyre jobb.
A város este tele van fiatalokkal az utcán, a hangulata nagyon kellemes. A sör drága, úgyhogy az esti kimenőket csütörtök-péntekre korlátozzuk.
Lily, Matthieu és Varina Lasagne-ebédet készítettek, isteni finom volt. A lasagne hagyma nélkül, cukkinivel és ruccolával sült, marhahúsból, sok paradicsommal. Végre van biciklim; amely legalább annyira alapvető cucc itt, mint egy pohár víz. Mindenki azzal közlekedik, a minősége senkit sem érdekel, mert lopják a járgányokat rendesen..

2011. március 11., péntek

météor!

Annával, a cseh lánnyal, aki a prágai suliból érkezett.

péntek, typo, művészellátó

Péntek van. Poppyval töltöttem a nap nagy részét, és egyéb programokat is terveztünk a hétvégére. Sokkal jobb a kedvem, hogy találtam valakit, akivel megoszthatom az élményeimet-élőben. Ma este sörözünk a többi erasmusossal. Tavaszodik.

2011. március 8., kedd

mardi gras

Szóval ma húshagyókedd van. Az ablak alatt visítoznak a mardi gras-oló kölkök. Én ezt azzal ünnepeltem, hogy ma sem ettem húst. Na nem baj. Jó lesz a saláta is. Délelőtt voltam vonatjegyárfolyamokat csekkolni a pályaudvaron. Szép emlékek.. ..de messze van Barcelona! Viszont végre újra megtelt a lakás Matthieuvel és Lilyvel. Tegnap egész nap egyedül voltam. Nem tett jót az egészségemnek. Úgy érzem magam mint egy kenguru az erszényben. Sötétben tapogatózom. Minden olyan fura.

2011. március 6., vasárnap

hmm hmmm

Sparks by jesse woods

Vasárnapi hangulat. Délelőtt kis séta, délután kis kávézás a téren a többiekkel. Kicsit hiányzik Budapest. De holnap ügyes leszek, és felfedezem a bolhapiacot.

2011. március 5., szombat

Ebéd a tornácon


Lilyék ma finom ebédet készítettek. Saláta kecskesajttal és tojással. A tornácon ettük meg, mert elég jó idő volt. Matthieu barátnője is velünk tartott, Varina, aki szintén a suliba jár. Bohóckodás és röhögcsélés már megint. Hol a komolyság emberek? Biztos Párizsban maradt. Ha-ha.

2011. március 4., péntek

Lily

Lily és a videós tanár. És Lily pont olyan jófej, mint amilyennek látszik (vagy még jobb).

egy esténk otthon

Jean Marie et Guillaume. Jean Marie színésznek tanul, Guillaume hárfázik.

école (ESADS)





belga sör

Úgy volt, hogy itthon töltjük az estét, de aztán 11-kor mégis úgy döntöttünk, hogy leugrunk a bar-ba pár ismerőssel. A hangulat kellemes volt, a helyet leginkább a Jelenhez tudnám hasnonlítani a budapesti kocsmák közül. Egy-két tanár is feltűnt a helyen; a fiatalabbak közül, éppen ünnepeltek valamit, amit kisztrájkoltak maguknak. A kép bal oldalán Jean-Marie látható, a jobb oldalán pedig, a nem-emlékszem-a-nevére-de-nagyon-jó-fej lány.
Az első Strasbourgi esti kiruccanásról csak annyit, hogy a hely nagyon vidám. Mindenki kedves és bolondoznak egyfolytában. A fogvacogtató hideg ellenére is bicikliznek, közben visítoznak és nevetnek. Pont nekem való hely erre a kis időre!

2011. március 3., csütörtök

Jeudi

Mégis túléltem az első óráimat mai nap folyamán. Éljen.
A szakvezetőm úgy néz ki, mint Stanley Tucci. Az iskolában mindenki kedves. A diákok segítőkészek. Az első szembetűnő különbség a dolgozni akarás, a koncentrált munka. A félév első órája volt, de a diákok fele hozott mutogatnivalót. És aki hozott, az elég klassz minőségűt, szóval a léc elég magasan van.
Az első pár nap az iskolában az emberek között olyan, mintha egy aranyhal lennék a zacskóban, akit még nem bontottak ki. Nagyon furcsán ijesztő az érzés. Amikor a többiek franciául beszélnek, én pedig próbálom megérteni őket, állandóan az az érzésem, hogy eltorzul a fejem; nevetségesen tágak a pupilláim, és totál hibbant pofát vágok. Nem tudom, kívülről milyen, de sokan maguktól odajönnek segítséget nyújtani, az asztal túloldaláról anyai pillantásokat lövellnek felém(azt a 'nyugi minden rendben lesz' fajtájút). ..