12 nap az utazásig. Mit tapasztalok itthon? Elkezdődött a félév, mindenki teszi a dolgát, én meg csak malmozok, illetve rohangálok elintézni ezt meg azt. Fölöslegesnek érzem magam, mert tulajdonképpen tényleg nincsen más dolgom, mint a várakozás. A barátok kedvesek, mindenki úgy szakít időt a találkozókra, ahogy tud. Hátra van még egy forgalmi vizsga, amit ugyebár nem most kellett volna megejteni, de így sikerült. Franciát egy hónapja tanulok, azóta, mióta tudom, hogy megkaptam az ösztöndíjat. Decemberben kellett volna kiderülnie, de valahol elkeveredtek az értesítők..
A városról csak jókat hallottam, az emberekről is, kivéve persze azt, hogy nem lesznek hajlandóak megszólalni, csakis az anyanyelvükön. Ettől félek is egy kicsit, mert a francia elég nehéz, pedig imádok új nyelveket tanulni.
Olyan fajta izgalom van bennem, mint egy kellemes nyaralás előtt, csak sokkal felfokozottabb. Szeretném is meg nem is. Szeretnék megismerni egy másik iskolát, felfrissülni és új élményekkel gazdagodni. Nem szeretném viszont itthagyni a megszokott, kellemes légkörömet.
Kicsit olyanok már ezek az utolsó hetek, mint a ragyogásban a pasas.. Hogy Leventét idézzem, Lőjék Márki! Kezdek sárkánygyíkká változni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése