Voltunk az Európa Tanács épületében is.
Európa. Már másképp gondolok az egészre, mint az elején. Ahogy James mondta, ebben a helyzetben "we are all equal". Arra jutottam, hogy leginkább a személyiség különböztet meg minket. Persze, a magyarok kocsmakultúrája más, mint mondjuk az angoloké vagy a franciáké. De többnyire olvastuk ugyanazokat a könyveket, láttuk a filmeket, és nagyjából ugyanazokon a tömegtermékeken nőttünk fel. Mitől tud valaki jobban beépülni egy társaságba, és mitől válik kívülállóvá? Miért beszélgetek inkább X-szel, mint Y-nal. Ugyanazért, amiért otthon. Nem számít, milyen nemzetiségű. Ha valaki kedves, nyitott, és vannak közös témáink, akkor jól kijövünk. Kezdenek lassan barátságok is szövődni. Lelkizni angolul is lehet...
Íme egy példa, a gondolkodásról; James szerint, ha valaki skótok között érzi jól magát, tud asszimilálódni, és ott tudja elképzelni az életét, akkor az skót. Az emberek, akik Franciaország területén belül élnek, akkor franciának vallják magukat. Persze aztán jól eldumáltunk vasárnap este a skót kocsmárossal, hogy mi a különbség az elzásziak és a franciák között. A válasza a következő volt. Aki igazán franciának számít, az Párizsból és annak környékéről jött. A többi; elzászi, brretagne-i, normandiai, stb... Hmm.
