egy hónap után

Az előre megjósolt erasmus-félév reakciók óramű pontossággal működnek. Első hónap: beilleszkedési fázis. Sorrendben; agyréém, hol vagyok, kik ezek, mik ezek? Haza akarok menni! Vagy mégsem? Nem is olyan rossz. Na. Milyen jófejek. Nahát!

Végre újra a normális kerékvágás, akárcsak otthon. Csak új élményekkel. Érzem, töltődnek az elemeim! Kezdek átváltozni egy szivaccsá, ami magába szívja a dolgokat maga körül.

A 3. hét volt a legrosszabb. Honvágy, nincskedvemsemmihez, ki vagyok én? Aztán, szép lassan, észrevétlenül, elkezdesz beszélni, levetkőzöd a gátlásaidat. Megszokod, hogy nem érted a nyelvet. Aztán elkezded kapizsgálni. Most itt tartok. Egy jaj-gyorsan-nyomtasd-ki-a-plakátodat-te-is-a-megnyitóra nap után. Töltöm az elememeimet. Végre.