Szóval. Hogy nem beszélek franciául, az nemjó. Nem azért nem jó, mert nagyon szép és hasznos lenne, hanem mert úgy érzem magam mint egy mozgássérült. Poppy ahhoz a vak rákhoz hasonlította a helyzetünket, akit egy hal kisérget a tengerfenéken. Igaz, művészeti iskoláról van szó, tehát elég, ha a rajzainkkal kifejezünk valamit. De.
Az első három héten egy-két emberen kívül az Erasmusos csoportban kb senki nem nagyon haladt semmit; már ami az iskolai feladatokat illeti. Óh. De helyette volt honvágyas hét, "ismerjük meg egymást, meg kell ismernünk egymást hogy jobb legyen itt" hét, meg Kehl-be kibringázunk nap.
Szóval, amúgy érdekes nyelv a francia. Lányok szájából kifejezetten, amikor fiúk beszélik, az már furább. Kivéve a tipó-tanárt, aki nagyon szépen artikulál; és érdekes módon az ő mondatait majdnem mind értem... Vagy legalábbis kibogozgatom valahogy.
Párizsban is voltam már egyébként, egy napot, Mátéval, aki itt dolgozik, á Beauvois, jó volt. Párizs nyüzsgébb, mint Strasbourg, naná hogy. Meg drágább is, sokkal drágább. Szóval párizsinak lenni drága dolog.
Strasbourginak se olcsó, mondjuk.
És például azt sem értem, Kehlben miért olcsóbb a vonatjegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése